Az előzmények

Vádlott 2018 tavaszán ismerkedett meg a nála 18 évvel fiatalabb sértettel székesfehérvári munkahelyén. Sértett ekkor közös otthonban, élettársi kapcsolatban élt párjával és 2 éves közös gyermekükkel.

Vádlott gyakran hazavitte autóval sértettet, így köztük először bizalmi, majd szerelmi kapcsolat alakult ki.

Miután sértett párja tudomást szerzett viszonyukról, elköltözött a közösen lakott ingatlanból, azonban volt párját és közös gyermeküket rendszeresen látogatta hétvégenként.

Vádlott rövid időn belül beköltözött a családi házba, több bútort és hűtőszekrényt vásárolt, az ingatlan felújítását megkezdte.

Vádlottat erős érzelmek fűzték sértetthez, aki ezzel szemben bizonytalan volt, többször megemlítette édesanyjának, hogy nem érzi jól magát vádlottal, sokszor veszekednek és a gyermekkel nem bánik jól, kiabál vele, ezért felmerült benne hogy a gyermekkel együtt visszaköltöznének volt párjához. Vádlott az együttélésük során több alkalommal is kevesellte a szexuális együttlétek számát, és nehezen viselte, ha sértett nem vele, hanem a gyermekkel foglalkozott.

Vádlott viselkedése miatt sértett közölte volt párjával, hogy megbánta, hogy kapcsolatot létesített vádlottal, majd 2018. szeptember 15-én a gyermekkel együtt meglátogatták titokban volt párját. Másnap visszautaztak vádlotthoz, ahol sértett közölte vádlottal, hogy szakítani akar, és visszaköltöznek korábbi párjához.

Vádlott a sértetthez fűződő nagyon erős érzelmei miatt nem tudta feldolgozni a szakítást, Messengeren keresztül folyamatosan üzeneteket küldözgetett, melyben kérte, hogy jöjjön vissza hozzá. 2018.szeptember 21-én azt írta sértettnek: “(…) mióta elhagytál, össze vagyok omolva teljesen, fáj a sok gondolat, folyton jár az agyam és menekülnék. Míg bele nem őrülök. És felkenődöm valahova és vége, nem bírom. Egyedül vagyok nincs kiút (…) napok óta nem alszom (...)”. A vádlott aznap este, 20 óra 53 perckor azt írta sértettnek, hogy „Végre legyél velem és engedd végre, hogy segítsek basszameg. Királynőm. Hallod? Szeretném, ha igent mondanál és a gyűrűt az ujjadra húzhatnám!”, majd másnap 10 óra 55 perckor felelősségre vonta a sértettet hogyan volt képes szexuális kapcsolatot létesíteni korábbi párjával „Utánam még képes voltál vele. Akkor a miénk nem is számított neked.”.

Sértett vádlott közeledéseit határozottan visszautasította, kérte a vádlottat, hogy hagyja őt békén, abba azonban beleegyezett, hogy amikor a gyermekkel együtt visszamennek az ott maradt dolgaikat összepakolni, elbúcsúzzon tőlük.

A cselekmény

Sértett és gyermeke 2018. szeptember 26-án érkeztek vissza korábbi otthonukba, hogy sértett az ottmaradt dolgokat összepakolja. Vádlott és sértett megbeszélték, hogy vádlott 27-én fogja meglátogatni őket.

Vádlott a megbeszélt időpontban érkezett sértetthez, ahol másfél órán keresztül beszélgettek, dohányoztak, vádlott elfogyasztott egy dobozos sört, a 2 éves gyermek eközben az udvaron játszott. Sértett közölte, hogy döntése végleges, új életet szeretne kezdeni volt párjával Tatabányán.

20.30 perckor sértett lefeküdt a nappaliban lévő kanapéra és fejfájásra panaszkodott. Vádlott 10-15 percig masszírozni kezdte sértett fejét, amikor is a szakítás miatti frusztrációja, sértettsége és féltékenysége miatt hirtelen két kézzel, szemből, teljes erővel megragadta sértett nyakát azért, hogy a sértettet megfojtsa. Sértett a szorításból kapálózva próbált kiszabadulni, melynek során a bal fülcimpájából a fültágító karika kiesett, vádlott azonban a szorítás erejét többször növelve a nyak szorítását mindaddig fenntartotta, amíg a sértett teste elernyedt és fulladás miatt meghalt. Ekkor jött be a szobába a 2 éves gyermek, aki anyját többször szólongatva, sírva, felmászott édesanyja holtteste mellé a kanapéra.

Vádlott a szakítás miatti frusztrációja, sértettsége és a gyermek vonatkozásában is fennálló féltékenysége miatt a gyermeket megragadta és átvitte a gyerekszobába, majd azért, hogy a gyermeket megölje, a konyhából magához vett egy 33 centiméter hosszú, 21 centiméter pengehosszúságú, egyélű, hegyben végződő konyhakést, és azt nagy erővel, a gyerekszobában a földön hanyatt fekvő sértett mellkasába – a mellkas középvonalától 3,5 centiméterre balra az emlőbimbó vonalába – szúrta, majd anélkül, hogy a kést a testből teljesen kihúzta volna, azt kismértékben visszahúzva, az előzővel közel azonos szúrási iránnyal, nagy erővel ismét a sértett mellkasába szúrta, majd a kést a gyermek testében hagyta. Gyermek a vérveszteség következtében 1-2 percen belül eszméletét vesztette, majd néhány percre rá meghalt.

Vádlott a szúrásokat követően a kést a gyermek testében hagyta, majd kiment az udvarra dohányozni, majd annak érdekében hogy az eseményeket rablógyilkosságnak tüntesse fel, a ház bejárati ajtajának üvegét betörte, a szobákban felfordulást csinált, a melléképületben egy kukazsákban elrejtette a nagyobb értékű műszaki cikkeket, sértett pénztárcájából magához vett 23000 ft készpénzt, majd 22 óra után távozott a helyszínről. A vádlott helyi járattal, majd gépkocsival szülei berhidai otthonába távozott, ahol az ágyneműtartóban egy nejlonzacskóban elhelyezte az elkövetéskor használt ruháit, majd lefeküdt aludni.

A bírósági és nyomozati szakasz

Vádlott a nyomozás során három alkalommal tett részletes, feltáró beismerő vallomást, valamennyi esetben védője jelenlétében. A vádlott gyanúsítottként tett kihallgatásai során elmondta, hogy nem tudja miért követte el a bűncselekményeket, illetve hogy lelkiismeret furdalás gyötri. A kihallgatások során olyan részletesen számolt be a bűncselekmények elkövetéséről és az azt követő cselekményekről, hogy azokat csak az ismerhette, aki a cselekmények idején a helyszínen volt.

Vádlott 2018 novemberében írásbeli beadványt készített a főügyészség részére, amiben már tagadta a bűncselekmény elkövetését. Nyilatkozata szerint mikor az ingatlant elhagyta, sértettek még életben voltak, sértettnek ígéretet tett, hogy a későbbiekben még visszanéz, mert sértett arról tájékoztatta, hogy fenyegető levelet talált a postaládában. A fenyegetésről pontos információkat nem tudott adni, szerinte az a szomszédjukkal való ingatlanvitával függ össze.

Mikor később visszament a házba, az ajtó üveget betörve találta, valamint látott egy autót nagy sebességgel elhajtani a ház elől, mely számára gyanús volt.

Arra érdemi magyarázatot adni nem tudott, hogy amennyiben a sértettek veszélyben voltak, úgy a sértetteket miért nem vitte magával, illetve miért hagyta el az ingatlant akár rövid időre is.

Nem volt éltszerű és elfogadható a vádlott azon hivatkozása sem, hogy a beismerő vallomásaiban azért beszélt egyes szám első személyben az elkövetőről, azaz azért nyilatkozott úgy, hogy ő maga volt az elkövető, mert próbálta magát beleélni a történtekbe és próbálta az okokat így megérteni és kutatni. A bíróság álláspontja szerint a vádlottnak ez a hivatkozása teljesen életszerűtlen, elfogadhatatlan, irreális eljárási magatartás, melynek semmilyen más magyarázható oka nincsen, csak az, hogy a vádlott így próbálja utólag kimagyarázni a beismerő vallomását.

Elfogadhatatlan volt a vádlott azon védekezése is, amiben azt próbálta megmagyarázni, hogy mintegy 20.00 órától 22.00 óráig mit csinált az ingatlanban, miért tétlenkedett, miért volt passzív a segítséghívásban. A vádlott nyilatkozata szerint próbálta a történteket feldolgozni és próbált lenyugodni. Ez azonban amiatt sem elfogadható, mert köztudomású tény, hogy pánikhelyzetben, súlyos trauma, shock esetén az érintett személy a helyszínen maradás és a tétlenség helyett éppen hogy menekülne a helyszínről és ösztönösen segítséget kérne. Az ember ösztönös reakciója egy ilyen helyzetben a segítségkérés és a menekülés, nem pedig az, hogy tétlenül a helyszínen marad és szemléli az eseményeket, illetve azok következményeit.

Vádlott elismerte, hogy a büntetés-végrehajtási intézményben megállapodást kötött cellatársával, hogy cellatársa szabadulása után az felkeresi sértett szomszédját, leitatja őt, majd bódult állapotban kimondatja vele hogy ő (mármint a szomszéd) követte el a bűncselekményt. A cellatársnak ezt a „beismerő vallomást” hangfelvételen kellett volna rögzítenie. Vádlott 2 levelet is írt édesanyjának, amelyet a terv szerint a bv-intézet megkerülésével a cellatársnak kellett volna eljuttatnia vádlott édesanyjának, azonban ő a törvényszékhez juttatta a leveleket.

Az ítélet

A 2018. szeptember 28. napjától 2018. szeptember 29. napjáig őrizetben volt, 2018. szeptember 30-tól letartóztatásban lévő vádlott bűnös emberölés bűntettében (Btk. 160. § (1) bekezdés (2) bekezdés f.) i.) pontjai). Ezért őt a bíróság életfogytig tartó szabadságvesztésre, mellékbüntetésül 10 (tíz) év közügyek gyakorlásától eltiltásra ítéli. A szabadságvesztést fegyház fokozaton kell végrehajtani. A vádlott feltételes szabadságra bocsátásának a lehetőségét a törvényszék kizárja.